Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül....valahol a mellkasnál...Talán ez lenne a lélek,vagy valami ilyesmi.Vagy erre mondják azt,mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz,hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod,hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni,csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: Nincs rettenetessebb érzés,mint elválni,örökre elszakadni attól, akit szeretünk,s tudni,hogy az a kín,melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér,holnapután is,azután is..... De mi van akkor,ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni....hogy....belehaltam egy kicsit. Mert már másé az,amiről azt hittem,mindig az enyém lesz. Igen,biztos sokan érezték már ezt,és sokan túl is élték....nekem sikerült!

Nem volt erőm mindig várni, Néhány perc és minden a máé Végre itt leszel és átölelsz. Könyörögsz néha, de csak egy szándék Megtörténjen amire vársz még Hidd el végre, nem csak ennyi kell. Add nekem a szíved éjjel Add nekem a lelked ha kérem Az életem a tét Ó bárcsak éreznéd. Add nekem a lelked éjjel Átölel a szívem ma téged Minden a tiéd Ó bárcsak éreznéd. Ártatlan volt minden érzés Kínoz, éget, gyötör a féltés Bármi áron csak veled létezem. Mitől számít és meddig tarthat Csak úgy érzek, ahogy akartad Csak úgy látok, ahogy jó neked.